6. fejezet./I rész.

 Itt is van! Remélem tetszeni fog! :)

Ezt a fejezetet..mindenkinek ajánlom xD Nem akarok most kivételezni :) De azért meglehet köszönni Vivinek, mert későbbre terveztem :D <3 Ennek a nőszemélynek nem lehet nemet mondani! xD

Tudom,gonosz vagyok,de kiváncsi is,méghozzá a véleményetekre ;) :

komihatár:6!

Puszi,Bella. 

6. fejezet.

- Nocsak, hazatalált a házőrzőnk! – „köszönt” vidáman a Nagymedve. A vámpír tyúkanyó melegen elmosolyodott, mikor meglátott, de a szemei gondterhelten fénylettek. Egy „szia Jacob”-bal kisuhant a konyhába.

 - Hello – mondtam izgatottan. – Hol van…? – akartam érdeklődni Nessie hollétéről de Emmett beelőzött.

- Rosieval van az emeleten, Carlisle most fejezte be a vizsgálatot. Már nagyon nyűgös nélküled, mi nem vagyunk elég jók neki. – mosolyodott el.

Megdermedtem.

- Milyen vizsgálatot? – mordultam rá ijedten. – Valami baja van?

Már indultam is az emelet felé, de Emmett elállta az utat.

- Hé, blöki, nyugi! – tartotta fel a kezét és kajánul elvigyorodott. – Ez egy kis rutin ellenőrzés. A kiscsaj sokkal gyorsabban nő a kelleténél, ennyi. Egészséges, mint a makk! – magyarázta.

Hatalmasat sóhajtottam és a szívemre raktam a kezem.

- Meg akarsz ölni? – kérdeztem most már én is jókedvűen.

- Hát, ha már így említetted… - a vigyor letörölhetetlen volt az arcáról.

- Azt hiszem értem. Nem kell válaszolnod! – kuncogtam. Honnan jött ez a hirtelen jókedvem? Nem tudom, de nem is bánom.

- Várjunk csak! – mondta hirtelen Emmett. A homloka ráncokba szaladt.

Hatalmasat nyeltem.

- Miért érdekel ez téged ennyire? De hát nemrég még ki akartátok csinálni? – bombázott le a kérdéseivel és értetlenül pislogott párat. Nem válaszoltam. – Na és mit műveltél Edwarddal? Amikor elment, azt hittem menten megpukkad a dühtől. – itt felnevetett. -  Pár bútorunk látta kárát.

- Meg még 3 tucat fa az erdőben. – szorítottam össze a számat. Emmett kicsit meglepődött,de nevetett tovább.

Türelmetlenül toporogni kezdtem.

Három dolog volt, amiért nem akartam tovább Emmettel lenni.

Egy: Irritál a röhögése.

Kettő: Nem akarom feltétlenül az orrára kötni az igazat.

És a harmadik, egyben legfontosabb: Nessie.

 - De most komolyan! – erősködött. – Mit csináltál? Leöntötted a kedvenc ingjét, vagy mi? –találgatott. Válaszra se méltattam.

- Összetörted az egyik Cd-jét?- folytatta és lazán mindkét könyökét a lépcsőkorlátnak támasztotta. – Jaj, segíts már egy kicsit!

- Megvan! Elloptad Bella fehérneműit! – és tényleg olyan képet vágott, mint aki szerint ez az igazság! Ekkora barmot...

Felhorkantam.

- Ne legyél hülye! – pufogtam.

- Akkor? Eljegyezted Renesmeet? –röhögött fel.

- Majdnem… - csúszott ki a számon félhangosan. Gondolatban jól fejbe is vertem magam.

Emmettnek a torkán akadt a kacaj. A könyöke, amivel eddig a korlátra nehezedett, lecsúszott, aminek következtében a földre huppant mielőtt észbe kaphatott volna. Kikerekedett szemekkel pislogott rám.

Idegességem ellenére felkuncogtam reakcióján.

- Heh? – öntötte értelmes szavakba gondolatait majd felpattant.

Ezzel szinte egy időben hallottam meg Nessie „hangját” odafentről. Valamitől nem volt elragadtatva.

Emmett tudta, hogy mire készülök és a lépcső elállt, bár még mindig ugyanolyan ostoba képet vágott.

- Addig nem mozdulsz innen egy tapodtat sem, amíg nem kezdesz el csiripelni!

Halkan fütyörészni kezdtem.

- Nagyon vicces! – morgolódott.

- Semmi közöd hozzá, Emmett. – csattantam fel dühösen.

- Ó, de még mennyire, hogy van közöm! Edward a testvérem, Renesmeenek én vagyok a nagybátyja.- Érvelt kitartóan, kezeit karba téve.

- Tényleg ennyire tudni akarod? – füstölögtem.

Bólintott.

- Rosszabb vagy, mint egy vénasszony.  –próbáltam viccelődni, de csak elmosolyodott.

- Igaz, bár semmi közöd hozzá, és jogod se, hogy kérdőre vonj..- mély levegőt vettem.  Ezt a szót ma biztosan szét fogom koptatni.

- Bevésődtem Renesmeebe –nyögtem ki végül.

- Wow! – tátogta kővé válva. – Szóval ezért… Mikor..?...Edward akkor… nem lennék most…de ugye te nem úgy?-  hadarta össze-vissza.

Türelmetlenül felsóhajtottam.

- Voltam ilyen kedves hozzá, igen… Mikor? Ma délelőtt… ezért volt úgy kiakadva, ahogy mondod..én se lennék a sajátomba... és egyáltalán nem „úgy” Emmett. –válaszoltam „hülye kérdés, hülye válasz alapon”

Magához tért kábulatából és hangosan felnevetett.

- Min röhögsz? – ütköztem meg. Azt vártam, hogy letépi majd a fejem erre meg…

Ezeknek valami baj van az agyukkal!

- Ezért Bella tuti kinyuvaszt. – már szinte fuldoklott a nevetéstől. – De akkor… tényleg Jazz nyeri a fogadásra. - mondta Emmett  most már mosolytalanul.

- Ez természetes – jött elő a semmiből az említett. – Hello, Jacob – köszönt kurtán. Én csak bólintottam.

- Olyan jó kedved van Em. De honnan ez a beismerés? -kérdezte a szőke, de már ő is vigyorgott. - És legfőképpen, te miért örülsz ennek?

- Ezt meg kell hallgatnod Jazz! - csapta össze a tenyerét a medve, de ahelyett,hogy megszólalt volna, nevetve mellém lépett.

Kelletlenül felsóhajtottam. Sose jutok Nessiehez!

Emmett egyszer csak fellendítette a vállamra hatalmas karját. 

Amellett, hogy mozdulni sem tudtam hirtelen, még a hideglelés is elkapott.

- Túl sok, Emmett, túl sok, túl sok! - ismételgettem, és undorodva leráztam a karjait. Ő meg csak röhögött. Sose hagyja abba?

Jasper döbbenten méregette kettősünket.

- Miről maradtam le? - kérdezte bizonytalanul. Épp szólásra nyitottam a szám, de Emmett már megint gyorsabb volt.

- Jake fiú bevésődött Renesmeebe - rötyögött.

- Utállak!

- Oh - fagyott le Jasper, szája "o" alakot vett fel egy pillanatra. - Az ilyen...lehetséges Jacob? -emelkedett a magasba egyik szemöldöke. Oké, még mindig élek. Ennyi sikerélmény egy napra..de még a szőke és a doki hátra van.

- Jó mi? - Emmett borzasztóan élvezte ezt a helyzetet.

- Be tudnád fogni, legalább egy percre?! - förmedtem rá.

- Huuu, meg ne harapj, mert meghalok!- gúnyolódott. Inkább elengedtem a fülem mellett és Jasper felé fordultam.

- Úgy néz ki, hogy lehetséges. - bólintottam. - És az isten szerelmére, mielőtt te is megkérdeznéd, semmi olyan nem érzek iránta!

- Értem - szája szélén mosoly bujkált. - És Carlisle vagy Edward tudja már? 

 - A doki még nem, de Edward tudja. - válaszoltam egyhangúan. Jasper meglepetten pislogott egy sort.

Aztán leesett.

- Tudom. - nevettem fel. -Én se gondoltam volna, hogy életben hagy. Most minden reménye Bellában van. - most már mind a hárman nevettünk. 

Két vámpírral vagyok egy szobában és még jól is érzem magam...Bizarr.

- De jó a kedvetek! Igazán tisztelettel lehetnétek Bellára. - szólt le a lépcsőfordulóból valaki. Talán Rosalie? Igazán nem is figyeltem, számomra most csak két kéz volt, akiben az én életem értelme ült.

De volt rajta valami fura…