Itt is van! Remélem tetszeni fog! :)
Ezt a fejezetet..mindenkinek ajánlom xD Nem akarok most kivételezni :) De azért meglehet köszönni Vivinek, mert későbbre terveztem :D <3 Ennek a nőszemélynek nem lehet nemet mondani! xD
Tudom,gonosz vagyok,de kiváncsi is,méghozzá a véleményetekre ;) :
komihatár:6!
Puszi,Bella.
6. fejezet.
- Nocsak, hazatalált a házőrzőnk! – „köszönt” vidáman a Nagymedve. A vámpír tyúkanyó melegen elmosolyodott, mikor meglátott, de a szemei gondterhelten fénylettek. Egy „szia Jacob”-bal kisuhant a konyhába.
- Hello – mondtam izgatottan. – Hol van…? – akartam érdeklődni Nessie hollétéről de Emmett beelőzött.
- Rosieval van az emeleten, Carlisle most fejezte be a vizsgálatot. Már nagyon nyűgös nélküled, mi nem vagyunk elég jók neki. – mosolyodott el.
Megdermedtem.
- Milyen vizsgálatot? – mordultam rá ijedten. – Valami baja van?
Már indultam is az emelet felé, de Emmett elállta az utat.
- Hé, blöki, nyugi! – tartotta fel a kezét és kajánul elvigyorodott. – Ez egy kis rutin ellenőrzés. A kiscsaj sokkal gyorsabban nő a kelleténél, ennyi. Egészséges, mint a makk! – magyarázta.
Hatalmasat sóhajtottam és a szívemre raktam a kezem.
- Meg akarsz ölni? – kérdeztem most már én is jókedvűen.
- Hát, ha már így említetted… - a vigyor letörölhetetlen volt az arcáról.
- Azt hiszem értem. Nem kell válaszolnod! – kuncogtam. Honnan jött ez a hirtelen jókedvem? Nem tudom, de nem is bánom.
- Várjunk csak! – mondta hirtelen Emmett. A homloka ráncokba szaladt.
Hatalmasat nyeltem.
- Miért érdekel ez téged ennyire? De hát nemrég még ki akartátok csinálni? – bombázott le a kérdéseivel és értetlenül pislogott párat. Nem válaszoltam. – Na és mit műveltél Edwarddal? Amikor elment, azt hittem menten megpukkad a dühtől. – itt felnevetett. - Pár bútorunk látta kárát.
- Meg még 3 tucat fa az erdőben. – szorítottam össze a számat. Emmett kicsit meglepődött,de nevetett tovább.
Türelmetlenül toporogni kezdtem.
Három dolog volt, amiért nem akartam tovább Emmettel lenni.
Egy: Irritál a röhögése.
Kettő: Nem akarom feltétlenül az orrára kötni az igazat.
És a harmadik, egyben legfontosabb: Nessie.
- De most komolyan! – erősködött. – Mit csináltál? Leöntötted a kedvenc ingjét, vagy mi? –találgatott. Válaszra se méltattam.
- Összetörted az egyik Cd-jét?- folytatta és lazán mindkét könyökét a lépcsőkorlátnak támasztotta. – Jaj, segíts már egy kicsit!
- Megvan! Elloptad Bella fehérneműit! – és tényleg olyan képet vágott, mint aki szerint ez az igazság! Ekkora barmot...
Felhorkantam.
- Ne legyél hülye! – pufogtam.
- Akkor? Eljegyezted Renesmeet? –röhögött fel.
- Majdnem… - csúszott ki a számon félhangosan. Gondolatban jól fejbe is vertem magam.
Emmettnek a torkán akadt a kacaj. A könyöke, amivel eddig a korlátra nehezedett, lecsúszott, aminek következtében a földre huppant mielőtt észbe kaphatott volna. Kikerekedett szemekkel pislogott rám.
Idegességem ellenére felkuncogtam reakcióján.
- Heh? – öntötte értelmes szavakba gondolatait majd felpattant.
Ezzel szinte egy időben hallottam meg Nessie „hangját” odafentről. Valamitől nem volt elragadtatva.
Emmett tudta, hogy mire készülök és a lépcső elállt, bár még mindig ugyanolyan ostoba képet vágott.
- Addig nem mozdulsz innen egy tapodtat sem, amíg nem kezdesz el csiripelni!
Halkan fütyörészni kezdtem.
- Nagyon vicces! – morgolódott.
- Semmi közöd hozzá, Emmett. – csattantam fel dühösen.
- Ó, de még mennyire, hogy van közöm! Edward a testvérem, Renesmeenek én vagyok a nagybátyja.- Érvelt kitartóan, kezeit karba téve.
- Tényleg ennyire tudni akarod? – füstölögtem.
Bólintott.
- Rosszabb vagy, mint egy vénasszony. –próbáltam viccelődni, de csak elmosolyodott.
- Igaz, bár semmi közöd hozzá, és jogod se, hogy kérdőre vonj..- mély levegőt vettem. Ezt a szót ma biztosan szét fogom koptatni.
- Bevésődtem Renesmeebe –nyögtem ki végül.
- Wow! – tátogta kővé válva. – Szóval ezért… Mikor..?...Edward akkor… nem lennék most…de ugye te nem úgy?- hadarta össze-vissza.
Türelmetlenül felsóhajtottam.
- Voltam ilyen kedves hozzá, igen… Mikor? Ma délelőtt… ezért volt úgy kiakadva, ahogy mondod..én se lennék a sajátomba... és egyáltalán nem „úgy” Emmett. –válaszoltam „hülye kérdés, hülye válasz alapon”
Magához tért kábulatából és hangosan felnevetett.
- Min röhögsz? – ütköztem meg. Azt vártam, hogy letépi majd a fejem erre meg…
Ezeknek valami baj van az agyukkal!
- Ezért Bella tuti kinyuvaszt. – már szinte fuldoklott a nevetéstől. – De akkor… tényleg Jazz nyeri a fogadásra. - mondta Emmett most már mosolytalanul.
- Ez természetes – jött elő a semmiből az említett. – Hello, Jacob – köszönt kurtán. Én csak bólintottam.
- Olyan jó kedved van Em. De honnan ez a beismerés? -kérdezte a szőke, de már ő is vigyorgott. - És legfőképpen, te miért örülsz ennek?
- Ezt meg kell hallgatnod Jazz! - csapta össze a tenyerét a medve, de ahelyett,hogy megszólalt volna, nevetve mellém lépett.
Kelletlenül felsóhajtottam. Sose jutok Nessiehez!
Emmett egyszer csak fellendítette a vállamra hatalmas karját.
Amellett, hogy mozdulni sem tudtam hirtelen, még a hideglelés is elkapott.
- Túl sok, Emmett, túl sok, túl sok! - ismételgettem, és undorodva leráztam a karjait. Ő meg csak röhögött. Sose hagyja abba?
Jasper döbbenten méregette kettősünket.
- Miről maradtam le? - kérdezte bizonytalanul. Épp szólásra nyitottam a szám, de Emmett már megint gyorsabb volt.
- Jake fiú bevésődött Renesmeebe - rötyögött.
- Utállak!
- Oh - fagyott le Jasper, szája "o" alakot vett fel egy pillanatra. - Az ilyen...lehetséges Jacob? -emelkedett a magasba egyik szemöldöke. Oké, még mindig élek. Ennyi sikerélmény egy napra..de még a szőke és a doki hátra van.
- Jó mi? - Emmett borzasztóan élvezte ezt a helyzetet.
- Be tudnád fogni, legalább egy percre?! - förmedtem rá.
- Huuu, meg ne harapj, mert meghalok!- gúnyolódott. Inkább elengedtem a fülem mellett és Jasper felé fordultam.
- Úgy néz ki, hogy lehetséges. - bólintottam. - És az isten szerelmére, mielőtt te is megkérdeznéd, semmi olyan nem érzek iránta!
- Értem - szája szélén mosoly bujkált. - És Carlisle vagy Edward tudja már?
- A doki még nem, de Edward tudja. - válaszoltam egyhangúan. Jasper meglepetten pislogott egy sort.
Aztán leesett.
- Tudom. - nevettem fel. -Én se gondoltam volna, hogy életben hagy. Most minden reménye Bellában van. - most már mind a hárman nevettünk.
Két vámpírral vagyok egy szobában és még jól is érzem magam...Bizarr.
- De jó a kedvetek! Igazán tisztelettel lehetnétek Bellára. - szólt le a lépcsőfordulóból valaki. Talán Rosalie? Igazán nem is figyeltem, számomra most csak két kéz volt, akiben az én életem értelme ült.
De volt rajta valami fura…
