Sziasztok.
Téves riasztás...nem Bella vagyok hanem Vivi.
Bella megkért,hogy tegyem ki a szavazást...ezért TESSÉK SZAVAZNI!
Kommiknak nagyon örülne..és rettentően sajnálja,hogy nem jelentkezett előbb.
Most beteg és ahogy tud jön és írja nektek a fejezeteket.
Azt üzente hogy már szégyenében elásta magát...de nyugtassuk meg nincs semmi gond..és hiányzik nekünk.:)(L)
Szóval jön,és nem sokára fejezetett is hozz nektek=)
Szerintetek?Bella:és mond a srácoknak,hogy nélküled nem élnék és hogy imádlak xD (L)
Nem hiszem el hogy képes volt ilyet írni rólam..de muszáj volt kiírnom mert megparancsoltaxD
Nagyon szívesen tettem ki:)
Kommikat és a szavazást el ne felejtsétek!
2010. október 5., kedd
Itt vagyok^^
2010. szeptember 8., szerda
8. fejezet II/II
Hát, srácok úgy tűnik nincs más választásom:
Újra bevezetem a komi határt!
Ezentúl csak HAT komi ellenében teszem fel a frisseket!
Higgyétek el,én se nagyon örülök neki, hogy véleményekért kell könyörögnöm...amikor minden nap ennyien vagytok...:/
Jó olvasást!
Bella.8.fejezet II/II
(Emmett szemszög)
- Igaza van, Carlisle! – krákogta Jasper magához térve. – Nem akarom tovább itt rontani a levegőt! Elmegyek.
Hirtelen nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak. Netalántán széttépjem és elégessem. Erősen húztam az utóbbi felé.
„Te gyáva féreg! Megfutamodsz?” – ordítottam rá. Apám csak földbegyökerezett lábakkal bámulta kettősünket.
Már éppen emeltem volna az öklöm, mikor Edward hangját hallottam meg a ház irányából. Nem volt valami rózsás jókedvében:
„ Mi történt itt, Esme?”
„ Először nyugodj meg, fiam, kérlek! „
„ Mégis hogy tudnák megnyugodni, mikor Renesmee így zokog?! A feleségem pedig az emeleten a kínok kínjait éli át? „ – Mondta Edward teljesen begőzölve. -„ Gyere ide kicsikém”
„ Fiam, kérlek, ne a gondolataimból olvasd ki. Had mondjam el, mi történt” – kérlelte Esme.
„ Rendben.” – sóhajtott türelmetlenül Edward.
„ Rosalie elment vásárolni a városba. Jacob és Carlisle úgy gondolták, hogy ki kellene használni a kínálkozó alkalmat és kivinni Nessiet a levegőre.
Jake felajánlotta, hogy elmegy vele ide a környékre egy kicsit. Csak sajnos Jasper éppen vadászott és, és...” – Esme valamiért nem fojtatta.
Egy pillanatra néma csend következett be. Fél szemmel Jasperre pillantottam. Szerencsétlen eléggé le volt törve. Az arca maga volt a megtestesült mártírság.
Más esetben simán kiröhögtem volna, de most még mindig dühös voltam rá a történtekért.
Azért be kell, hogy valljam, hogy...na, jó! Egy kicsit túlreagálhattam a dolgot. Hisz mintha én nem tudnám, hogy milyen nehéz is uralkodni a vörös ködön, főleg ha már teljesen leszállt az agyadra.
„ Megölöm! „– hördült fel hirtelen Edward. „ Fogd a kicsit! „
Aztán már hallottuk is, ahogy Fivérem valósággal felszakítja az ajtót, és hogy a levelek zörögnek, repkednek szana-szét a talpa alatt, ahogy örült iramban megindult felénk.
Carlisle hirtelen pattant fel, és vele együtt én is. Pár perce még én is szívesen elharaptam volna Jazz torkát, de mostanra már tudom, hogy ostobaságot tettem volna vele.
Tudtam, hogy nagy gáz van. Valahogy meg kell állítanunk Edwardot.
Az említett szinte pillanatokkal később valósággal kirobbant a fák közül. Nem kellett hozzá sok sütnivaló, hogy lássuk, sürgősen cselekedni kell!
Így hát nekünk sem kellett több. Apa és én Edward elé vetettük magunkat. Pont időben.
Egy hajszálon múlott, és simán átmanőverezik karjaim közt. Hangos morgás tört fel belőle. Fogait haragosan összecsattintotta közvetlenül Jasper arca előtt, aki ettől még meg sem rezzent.
„ Edward!„–szisszent fel Carlisle, és megpróbálta elrántani őt Jasper közeléből.
„ Gyűlöllek téged! „– köpte a szavakat. – „ Hogy voltál képes újra megtenni?”
„ Edward, én...” –Makogta Jasper zavartan, lehajtott fejjel. „ Tudom, hogy nem érdekel, de rettenetesen sajnálom! Hidd el, nem lesz több ilyen, megígérem!”
Edward egyre erősebben kezdett vergődni szorításunk között. Már alig bírtuk megtartani, ami már kezd egy kicsit szánalmas lenni.
Mindenki erősebb kezd lenni nálam? Na meg a nagy francot!
„ Hé-hé, bratyó, nyugalom! „–nyögtem fel, egy újabb kiszabadulási kísérlete után.
Jasper szabad utat engedett érzelmeinek, ami pedig nem éppen a mi malmunkra hajtotta a vizet
Edward ügyet sem vetve rám, kezdett újra beszélni.
„ Abban biztos lehetsz, mert nem lesz rá alkalmad, te nyomorult! Megöllek!”
„ Eresszetek! „– mordult ránk, de le nem vette volna szemét Jazzről. Még sose láttam őt ilyen dühösnek ezelőtt.
Még annak idején a James és Victoria felé táplált gyűlölete sem volt ilyen erős, mint most.
Pedig akkor sem volt kisebb tétről szó, hiszen Bella volt az, akire vadásztak azok a szörnyetegek.
„ Engedjétek el! „–mormolta érdes hangon Jasper. Felemelte fejét, és ádázan nézett öcsénk szemeibe.
„ Meg akarod öletni magad, tesó? – döbbentem meg. Nem bírtam ki, hogy legalább egy halvány mosolyt ne eresszek el.
„ El fogok menni, Edward. Elmegyek,ha már nem vagyok többé a közeletekben, senkire sem jelentek veszélyt. Így lesz a legjobb. Alice meg fogja érteni, tudom. „–mormolta a semmibe meredve.
– „ Kérlek, mondjátok meg a többieknek, hogy hiányozni fognak! És még egyszer nagyon sajnálom, Edward.” –nézett bocsánatkérően testvéremre.
„ Fiam, kérlek! Átgondoltad ezt?” – tátogta Carlisle fájdalommal a szemében.
„ Igen, apám. Ez lesz a legtöbb, amit valaha is tehetek a családomért.”
Edward mintha már nem is akart volna annyira szabadulni fogságunkból. Csak csendben figyelt.
„ Mi a jó égről beszélsz? „– komorultam el én is. Ezt tuti nem gondolja komolyan.
„ Neeem!”- sikoltotta kétségbeesetten kishúgom, és szinte abban a pillanatban Jasper nyakában lógott. Fogalmam sem volt, hogy került ide.
„ Nem! Nem, nem! Ezt nem teheted velünk, Jazz! „–sírta még szorosabban csimpaszkodva férjébe.
„ Ss, kedvesem.”- simította Alice hátára a kezét. - „ Tudod, hogy nem maradhatok! „– súgta a fülébe és egy nyugalomhullámot küldött mindenki felé.
„ Edward csinálj már valamit! „ – Kiáltott fel Liz. Némán zokogva fordította fejét az említett felé.- „ El fog menni, hát nem érted? „
„ Engedjetek el. „– suttogta Edward szigorúan tekintettel. Tartása merev lett.
Hezitáltam.
„ Mi lesz már? „– nézett ránk kérdőn.
„ De semmi balhé, oké? „– kérdeztem, mire csak biccentett egy aprót.
Amint elengedtük, felegyenesedett és Alice-ék elé lépett.
Gyengéden megérintette Liz vállát, aki elengedte férjét és Edwardra nézett.
Arca egy pillanatra a távolba merengett, aztán egy meleg mosollyal simított végig Ed karján.
Majd megragadta Carlislet és visszafutottak a házba.
Totál elvesztettem a fonalat.
Edward még egyet lépett előre, és Fivére szemébe nézett. Jasper felszegett fejjel várta, hogy mi fog történni.
Én a biztonság kedvéért ugrásra készen álltam mellettük.
Edward hirtelen lendítette meg karjait, de ami teljesen meglepett az az volt, hogy nem ütötte meg Jaspert, hanem finoman átölelte őt.
2010. szeptember 1., szerda
egy igen-igen picike 8. fejezet II/I. - Déjá vu?
Na gyerekek, látjátok milyen jószívű vagyok? :D - mondaná egy olyan író, aki rendszeresen tud frisselni. De én nem mondok semmi ilyet, csak örülök,hogy olvastok, és hogy még mindig akadnak,akik írnak kommentet.
Köszönöm. :)
Jó olvasást, Bella.
8. fejezet II/I.
Déjà vu?
(Emmett szemszög)
2010. augusztus 27., péntek
7. fejezet.
Tudom.. és sajnálom :S
Eltűntem..
Meg fogtok enni...
Rövid lett...nagyon.
És ki se javítottam...
De esküszöm bepótolom! Csak ne öljetek meg, kérlek :D
A feji rövidsége miatt nem állítok komihatárt ;)
Ja és még annyit,hogy kis késéssel,de...
Linsthernek, Vivinek, Klérának és Tűzvirágnak! :D
ui.: Ne egyetek meg!
7. fejezet.
Várakozás
(Emmett szemszöge)
Amint kitettem a lábam az ajtón, neki iramodtam. Most nem volt különösebb célom a futással, csak egy kicsit el akartam tűnni innen, kiszellőztetni a fejem.
Lehet, hogy sokan nem néznék ki belőlem, főleg drága fogadott testvérkéim nem, de ez az egész cirkusz Bella és a kölyök körül engem is megviselt. Belefáradtam, nem fizikailag, természetesen, de lelkileg annál inkább.
Heteken keresztül, nap, mint nap látni ezt a szenvedést. Látni, hogy mindenki szomorú, hogy Edward már nem önmaga, hogy Esme szinte csak sír, Bella, akár egy önkéntes mártír… mindenki magába fordult, akár egy szappanopera, komolyan!
És ami a legrosszabb…
Bella szinte az összes pólómat elhasználta! Frankó, mehetek Alice-el „shoppingolni”…
De mit mondjak, megérte. Igazán jól álltak neki. Lehet, hogy annyira beleszeretett a pólóimba, hogy vehetek neki újabb tucatot.
Vennék? Fenéket… majd a hugicám megoldja. De én mindenképp jót mulatnék Bellán, vámpírként egy hatalmas, bő pólóban.
De most ez a Jake gyerek, komolyan mondom, sosem lesz már nyugtunk?
Mi ez a bevésődés hülyeség már megint? Az istenit, ez normális? Ez csak egy baba! Jézusom, milyen eltorzult, perverz, gusztustalan fajta izék ezek…
Kíváncsi leszek majd Bellus arcára… elő kellene vennem a fényképezőmet. Mindenképpen meg kell örökítenem azt a pillanatot, amikor megtudja.
Szerintem tuti, hogy nem lesz hosszú életű a kutyulink! Fogadjunk, hogy Jasper most az egyszer veszíteni ellenem!
Egy újabb tucat fát kikerülve megéreztem Alice illatát, majd kis idő után hangját is, mit mondjak, majdnem, hogy engem is meghazudtoló cifra dolgok hagyták el kecses kis száját…
Pedig Alice ritkán káromkodik. Kíváncsi vagyok mi hozta ezt elő hugicámból…
Az illatát követve hamar rátaláltam.
Egy- most már- tisztásra hasonlító helyen füstölgött.
Bőven volt hely mivel már lerendezett pár fát… Úgy látszik, most ez lett a divat nálunk.
Fogalmam sem volt, hogy mi húzta fel ennyire a tökmagot, de gondoltam én is beállok a sorba.
Minden szó nélkül elsuhantam mellette, és egy jól irányzott rúgással két fát a földre küldtem.
Alice döbbent arcát látva felnevettem.
- Szia, Liz! – vigyorogtam rá, mire csak fújtatott egyet és hátat fordított.
- Mit keresel itt, Emmett? – kérdezte élesen, még mindig háttal nekem. Kuncognom kellett, mikor egyik lábával toporzékolni kezdett.
- Én is pont ugyan ezt akartam kérdezni tőled. –Léptem elé, de továbbra sem nézett rám. – Jasper rossz az ágyban mostanában? – kacsintottam rá.
- Nagyon vicces vagy, Em. – öltötte ki a nyelvét, majd halványan elmosolyodott. A szemében még midig jelen volt a düh, ami bosszantott, ezért rákérdeztem.
- De most komolyan, mi van hugi? – kérdeztem kicsi komolyságot erőltetve hangomba.
Mélyet sóhajtott és megrázta a fejét.
- Vaknak érzem magam, semmit sem látok a farkasok és Renesmee miatt! – morgolódott két oktávval magasabb hangon. – Borzasztóan frusztráló…
Még a gondolattól is kirázta a hideg.
- Hát...ha akarod, kinyiffanthatom a farkasokat…legalább nem lesz rájuk gondom. – nevettem fel. – Már úgy is elegem van az állandó kutyabűzből. –prüszköltem.
- Bolond vagy. – bokszolt hasba vigyorogva.
- Au! – görnyedtem össze tettetett duzzogással. – Én csak jót akartam. Ez a hála?
- Ha megölnéd Jake-et azzal csak Nessie-t bántanád…- korholt le fintorogva.
- Kit? – pislogtam értetlenül mire csak felnevetett.
- Jacob ezt a becenevet adta Renesmeenek… a tengeri szörny után…- kuncogott.
- Ez tetszik! – nevettem fel. – Nessie.
Alice homloka újra ráncokba szaladt és elkezdett fel-alá járkálni. Egy mosoly kíséretében lehuppantam egy kidőlt fa törzsére.
Már nem volt kedvem futni, ezért inkább hugicámmal maradtam. Ő legalább szórakoztat is mivel elég vicces volt, ahogy fújtatva rohangál körbe-körbe.
Közben azon gondolkodtam, hogy el kellene mennem, vadászni.
Még nem volt kibírhatatlan a szomjúság, de a pici félig ember, szóval nem árt az óvatosság.
Csak teltek a percek, és bennem egyre jobban erősödött az elhatározás, hogy valamivel leütöm Alice-t.
Hirtelen megtorpant, szinte kővé dermedt.
Szemi üvegesek lettek, tudtam, hogy látomása van.
- Mi a franc? – hangja fagyos rémülettel volt tele. Épp meg akartam kérdezni, hogy mit látott, mikor meghallottunk valamit.
- Jasper! – kiáltott fel egy ismerős hang kétségbeesetten. – Nem!
2010. augusztus 1., vasárnap
6. fejezet/ II. rész.
*Dorcás*
Hat helyett csak négy komi...hmm. Na nembaj..:) Itt a hatodik fejezet 2. része :D
Ide remélem már megkapom a 6 komit! főleg úgy, hogy nincs függővég xD Nem tudjátok elképzelni, mennyire vissza kellet fognom magam hozzá xD
Kellemes olvasást,Bella.6. fejezet/ II. rész.
( Jacob szemszöge)
De volt rajta valami fura…
Ő nem ugyanaz a baba volt, akit én ma délelőtt itt hagytam.
Már nem pár órásnak, hanem már akár pár hetesnek is kinézett. Vonásai látványosan megváltoztak:
Karja és lába centiket nőtt. Porcelán arca- bár kevésbé látványosan- megnyúlott. Gyönyörű bronzvörös fürtjei már a válláig értek.
Még a lélegzetem is elakadt annyira édes és gyönyörű volt. De ez meg hogy a fenébe lehet?
Emmett említette, hogy gyorsabban nő a kelleténél, de ennyire? És a legfontosabb, ez mit érdekel engem?! Mire számítottam egy vámpírokkal teli házban?
Most már csak az a lényeg, hogy újra itt van, velem.
Gondolataimból Nessie tüneményes kuncogása rázott fel, amit rögtön Emmett és Jasperé követett.
Akkor vettem csak észre, hogy tátott szájjal bámulom a lenyomatom. Éreztem, ahogy az arcomon a döbbenet helyére egy hatalmas vigyor kerül.
Aprócska kezeit felém nyújtotta én pedig ösztönösen indultam meg felé.
Mikor odaértem, olyan erővel taszítottam el a szőke kezét, hogy ha ember lett volna, simán szilánkosra töröm. De sajnos benne nem tettem kárt. Nemtetszését egy vigyorgásban fejezte ki.
- Szia, gyönyörűségem – simítottam végig arcocskáján, amit egy ezer wattos mosollyal jutalmazott.
- Hiányoztam?
Célzatosan odadugtam az arcom. Azonnal rárakta puha kis kezeit és pörgetni kezdte a mai nap eseményeit.
Mindent megmutatott. Semmit sem hagyott ki.
Amikor felébredt, rögtön engem keresett, de senki se mondta meg neki, hogy hol vagyok, ami bosszantotta. – itt halkan felkuncogtam. – Rose, Alice és Esme együttes erővel próbáltak valami emberi ételt megetetni vele, amitől egyenesen undorodott. Mellesleg még azt sem értette, hogy Rosalie miért vág furcsa fintorokat, amikor beszél.
Addig hisztizett a vér után, amíg fel nem adták a próbálkozást. Büszke voltam rá.
Azt is megmutatta, amikor Alice játszani próbált vele, de hamar megunta, mert én sokkal viccesebb voltam.
Aztán amikor Emmettel volt. Őt nagyon megszerette. Szerinte majdnem olyan vicces, mint én.
Mikor azt kezdte el megmutatni, amikor Carlisleal volt, hangosan kitört belőlem a nevetés.
Mesélni akart neki, de Nessie nem ám egy szokványos mesét akart, hanem egy 17. századbeli háborús történetre volt kíváncsi részletesen.
De nem is ez volt a legviccesebb, hanem a doki arca, amikor az apróság rámutatott a hatalmas könyvre a dolgozószobájába.
Számomra végtelenül unalmas volt, de őt nagyon is érdekelte.
Már most nagyon okos, ami ámulatra méltó.
A legfurcsább emléke az Edwarddal való találkozása volt:
Éppen Jasperrel nézett valami ostoba műsort a tévében, mikor Edward robbant le a nappaliba magából kikelve. Nessie azonnal felismert őt.
Azt nem mutatta meg, hogy hogyan, de magára vonta apja figyelmét. Amikor tekintetük találkozott, Edwardban már hűlt helye volt a dühnek, helyét döbbenet és szeretet vette át.
Szemi elhomályosultak a meghatottságtól. Bizonytalanul elmosolyodott, aminek Nessie nagyon örült.
Edward reszketege elindult felé, de mikor nyújtotta volna érte a kezét, Rosalie rontott be. Felkapta őt és rákiáltott Edwardra.
Dühösen ficergett a szőke kezei között. Az apjához kívánkozott.
Egy hosszú szócsat után Edward megelégelte a dolgot és hozzám hasonlóan félretaszította Rosaliet és a karjaiba vette Nessiet.
Nessie boldogan bújt Edwardhoz. Első pillanatra egymásba szerettek ők ketten. Kicsit féltékeny lettem.
Edward nem maradt sokáig. Nyomott egy puszi a lánya arcára és kisuhant a hátsó ajtón. Itt az emlék szomorú hangulatra váltott.
Aztán még megmutatta a vizsgálatot, amit iszonyatosan unt. Nem értette, hogy mi szükség erre. És hogy hol van az édesanyja és hova mentem én. A kép, amit Belláról mutatott elég megrázó volt. De nem volt más emléke róla.
Az utolsó kép az volt, amikor meglátott engem a nappaliban.
A jelenbe visszatérve azonnal Nessie ragyogó arcával találtam szembe magam.
-Köszönöm. – suttogtam hálásan és ajkaimat a feje búbjára nyomta. – És ne félj – kacsintotta rá. – nem hagylak többet egyedül ezzel a begyöpösödött, unalmas bandával.
- Még hogy unalmas!- horkant fel Emmett. Már épp kezdtem elfelejteni, hogy van még itt valaki rajtunk kívül, bár Jasper már eltűnt valamerre. Rosalieval ellentétben, aki egy tapodtat sem mozdul mellőlünk.
Kezdett idegesíteni.
- Hidd el Emmett, fel sem érsz hozzám! Igaz, kislány? – erre ő csak mosolyogva meghúzta a hajam.
- Ez nem igaz! – fintorgott Emmett.
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Hagyjátok már abba! – szólt a szőke. –Komolyan mondom, Renesmee már most értelmesebb, mint ti valaha is lesztek.
- Na de Cica – pislogott Emmett. Én figyelemre se méltattam. Nem mintha Nessie engedett volna sokáig másra figyelni. Minden pillanatban igényelte a figyelmemet, ami nekem nagyon is tetszett.
A levegőbe dobtam, amitől egy sikítós nevetés tört ki belőle. A kezembe pottyanva szorosan magához ölelt. Egy elégedett sóhaj hagyta el a szám.
- Te idióta! - hápogott a szőke. – És ha kiesett volna a kezedből?
Kérdőn néztem rá.
- Ugye ezt csak viccből mondtad?
- Te mekkora egy seggfej vagy!
- Kösz, viszont. –kuncogtam.
Nessie türelmetlenül paskolta meg a nyakamat. Azonnal egy képet mutatott. Éhes.
- Éhes vagy? – vigyorodtam el. Úgy néz ki, ha éhes morcos és türelmetlen lesz. Elég mulatságos látvány.
- Éhes az én kincsem? – gügyögött a szőkeség. Tényleg fintorokat vágott beszéd közben. Mintha egy elmeháborodotthoz beszélt volna. – Nem csodálom. Mindjárt hozok valamit, angyalkám. – azzal kisuhant a szobából.
Emmett lehuppant a tévé elé és kapcsolgatni kezdett a csatornák közt.
Épp szólni akartam „angyalkámhoz „, mikor megláttam, hogy nagyon koncentrál valamire rajtam.
Hófehér homloka ráncokba szaladt. Meleg kezeit végighúzta a nyakamon és megállapodott egy ponton.
Mélyet szippantott a levegőbe, majd csokoládébarna szemeit értetlenül rám kapta. Megemeltem egyik szemöldököm.
- Mi a...? – akartam kérdezni, de amit ekkor tett beléfojtotta a szót.
Hirtelen éreztem meg pengeéles fogait a bőröm alatt.
- Ó! – csak ennyit bírtam kinyögni. Hirtelen csak két dolog járt a fejemben:
Nehogy valami baja legyen a véremtől! Nem akarok meghalni!
- Jézusom! –sikította Rosalie visszatérve a konyhából. A vérrel teli üveg kiesett a kezéből, nagyot koppanva a padlón. – Carlisle, gyere gyorsan!- kiabálta rémülten.
Emmett addigra már mellettem termett és minden mosoly nélkül lefejtette Renesmeet a nyakamról, aki értetlenül pislogott.
A nyakamba fájdalom nyilallt.
Én pedig csak álltam ott, vérbe fagyva. Karjaim élettelenül lógtak az oldalamon. Még soha nem mart meg vámpír, szóval nem tudtam, hogy mire kellene számítanom.
A fájdalom jelen volt, de nem volt elviselhetetlen- én mégsem tudtam „felébredni”.
Lehet, hogy gyorsan és fájdalommentesen végez velem a mérge? Fantasztikus, csak az az egyetlen bökkentő, hogy én nem akarom, hogy végezzen velem.
Mire kissé kitisztult az agyam és tudtam rendesen gondolkodni, láttam, hogy Rose és Nessie már nincs sehol.
Carlisle most érkezett le az emeletről. Aggódó arcár rám szegezte.
- Jacob, mi történt? – kérdezte, de a torkomban lévő gombóctól egy hangot sem tudtam kinyögni.
A fájdalom még mindig gyanútlanul lüktetett a harapás helyén.
- Renesmee megharapta farkas komát! – válaszolt helyettem a nagymedve.
Carlisle arcára kiült a döbbenet.
- Mikor? – kérdezte riadttan és villámgyorsan mellém lépett. A nyakamat kezdte el tapogatni, ami még fájt, ezért felszisszentem.
- Most az előbb. Rosie épp a konyhába készítette a vért, de úgy tűnik neki másra fájt a foga. – vigyorgott Emmett. – Pedig még csak most született. Király a csaj!- csettintett.
- Emmett, vehetnéd egy kicsit komolyabban is! - dörrent Carlisle. – Ha már volt mérge-, ha gyenge is, akkor Jacob nagy bajban van.
Milyen megnyugtató!
- Mit érzel, Jacob?- kérdezte a doki.
- Nem is tudom. –hangom még karcos volt- Fáj és lüktet, de nem vészes.
- Hmm – fonta össze szemöldökét.
Hirtelen a nyakamhoz hajolt és mélyen beleszippantott.
Lélegzetvisszafojtva vártam mit mond majd.
Felsóhajtott, majd elhajolt tőlem.
- Nem érzem a vámpírméreg illatát. - merengett el. – Úgy néz ki nincs neki.
- Ez azt jelenti, hogy életben maradok, doki? – kérdeztem megkönnyebbültem és a harapásra simítottam a kezem. Már gyógyult.
- Egyelőre, igen. – nevetett fel fáradtan.
- De kár! – sóhajtott fel Emmett megjátszott szomorúsággal. – Akkor továbbra is Belláé a megtisztelő feladat, hogy kinyírjon.
Ezt a marhát egy szép napon kicsinálom.
Zavartan pislogtam a doki felé, de ő csak elnézően elmosolyodott.
- Ne aggódj, már tudok mindent. – emelte fel egyik kezét. – De ez nagyon érdekes. Feltehetnék majd pár kérdést? – kérdezte reménykedve, mire én vágtam egy grimaszt.
- Csak azt ne! – ráztam a fejem. Halkan felnevetett.
- Megnézem, hogy van Bella. Ha valami baj van, szóljatok. – azzal el is tűnt a lépcsőfordulóban.
Emmett vállon veregetett majd eltűnt a hátsó ajtón át.
Legalább egy kis időre megszabadulok tőle.
Azonnal a konyha felé vettem az irányt, ahol Nessie szívverését hallottam.
Szegény kicsikém, biztos fogalma sincs, hogy mi ez a nagy felhajtás.
Tiszta sor: Ő szomjas volt, én pedig tele voltam vérrel.
A konyhába érve azonnal megpillantottam őt, épp Rosalie vigasztalta.
Kezeivel könnyes szemeit dörzsölgette. Apró testét a halk sírás rázta.
2010. július 28., szerda
6. fejezet./I rész.
Itt is van! Remélem tetszeni fog! :)
Ezt a fejezetet..mindenkinek ajánlom xD Nem akarok most kivételezni :) De azért meglehet köszönni Vivinek, mert későbbre terveztem :D <3 Ennek a nőszemélynek nem lehet nemet mondani! xD
Tudom,gonosz vagyok,de kiváncsi is,méghozzá a véleményetekre ;) :
komihatár:6!
Puszi,Bella.
6. fejezet.
- Nocsak, hazatalált a házőrzőnk! – „köszönt” vidáman a Nagymedve. A vámpír tyúkanyó melegen elmosolyodott, mikor meglátott, de a szemei gondterhelten fénylettek. Egy „szia Jacob”-bal kisuhant a konyhába.
- Hello – mondtam izgatottan. – Hol van…? – akartam érdeklődni Nessie hollétéről de Emmett beelőzött.
- Rosieval van az emeleten, Carlisle most fejezte be a vizsgálatot. Már nagyon nyűgös nélküled, mi nem vagyunk elég jók neki. – mosolyodott el.
Megdermedtem.
- Milyen vizsgálatot? – mordultam rá ijedten. – Valami baja van?
Már indultam is az emelet felé, de Emmett elállta az utat.
- Hé, blöki, nyugi! – tartotta fel a kezét és kajánul elvigyorodott. – Ez egy kis rutin ellenőrzés. A kiscsaj sokkal gyorsabban nő a kelleténél, ennyi. Egészséges, mint a makk! – magyarázta.
Hatalmasat sóhajtottam és a szívemre raktam a kezem.
- Meg akarsz ölni? – kérdeztem most már én is jókedvűen.
- Hát, ha már így említetted… - a vigyor letörölhetetlen volt az arcáról.
- Azt hiszem értem. Nem kell válaszolnod! – kuncogtam. Honnan jött ez a hirtelen jókedvem? Nem tudom, de nem is bánom.
- Várjunk csak! – mondta hirtelen Emmett. A homloka ráncokba szaladt.
Hatalmasat nyeltem.
- Miért érdekel ez téged ennyire? De hát nemrég még ki akartátok csinálni? – bombázott le a kérdéseivel és értetlenül pislogott párat. Nem válaszoltam. – Na és mit műveltél Edwarddal? Amikor elment, azt hittem menten megpukkad a dühtől. – itt felnevetett. - Pár bútorunk látta kárát.
- Meg még 3 tucat fa az erdőben. – szorítottam össze a számat. Emmett kicsit meglepődött,de nevetett tovább.
Türelmetlenül toporogni kezdtem.
Három dolog volt, amiért nem akartam tovább Emmettel lenni.
Egy: Irritál a röhögése.
Kettő: Nem akarom feltétlenül az orrára kötni az igazat.
És a harmadik, egyben legfontosabb: Nessie.
- De most komolyan! – erősködött. – Mit csináltál? Leöntötted a kedvenc ingjét, vagy mi? –találgatott. Válaszra se méltattam.
- Összetörted az egyik Cd-jét?- folytatta és lazán mindkét könyökét a lépcsőkorlátnak támasztotta. – Jaj, segíts már egy kicsit!
- Megvan! Elloptad Bella fehérneműit! – és tényleg olyan képet vágott, mint aki szerint ez az igazság! Ekkora barmot...
Felhorkantam.
- Ne legyél hülye! – pufogtam.
- Akkor? Eljegyezted Renesmeet? –röhögött fel.
- Majdnem… - csúszott ki a számon félhangosan. Gondolatban jól fejbe is vertem magam.
Emmettnek a torkán akadt a kacaj. A könyöke, amivel eddig a korlátra nehezedett, lecsúszott, aminek következtében a földre huppant mielőtt észbe kaphatott volna. Kikerekedett szemekkel pislogott rám.
Idegességem ellenére felkuncogtam reakcióján.
- Heh? – öntötte értelmes szavakba gondolatait majd felpattant.
Ezzel szinte egy időben hallottam meg Nessie „hangját” odafentről. Valamitől nem volt elragadtatva.
Emmett tudta, hogy mire készülök és a lépcső elállt, bár még mindig ugyanolyan ostoba képet vágott.
- Addig nem mozdulsz innen egy tapodtat sem, amíg nem kezdesz el csiripelni!
Halkan fütyörészni kezdtem.
- Nagyon vicces! – morgolódott.
- Semmi közöd hozzá, Emmett. – csattantam fel dühösen.
- Ó, de még mennyire, hogy van közöm! Edward a testvérem, Renesmeenek én vagyok a nagybátyja.- Érvelt kitartóan, kezeit karba téve.
- Tényleg ennyire tudni akarod? – füstölögtem.
Bólintott.
- Rosszabb vagy, mint egy vénasszony. –próbáltam viccelődni, de csak elmosolyodott.
- Igaz, bár semmi közöd hozzá, és jogod se, hogy kérdőre vonj..- mély levegőt vettem. Ezt a szót ma biztosan szét fogom koptatni.
- Bevésődtem Renesmeebe –nyögtem ki végül.
- Wow! – tátogta kővé válva. – Szóval ezért… Mikor..?...Edward akkor… nem lennék most…de ugye te nem úgy?- hadarta össze-vissza.
Türelmetlenül felsóhajtottam.
- Voltam ilyen kedves hozzá, igen… Mikor? Ma délelőtt… ezért volt úgy kiakadva, ahogy mondod..én se lennék a sajátomba... és egyáltalán nem „úgy” Emmett. –válaszoltam „hülye kérdés, hülye válasz alapon”
Magához tért kábulatából és hangosan felnevetett.
- Min röhögsz? – ütköztem meg. Azt vártam, hogy letépi majd a fejem erre meg…
Ezeknek valami baj van az agyukkal!
- Ezért Bella tuti kinyuvaszt. – már szinte fuldoklott a nevetéstől. – De akkor… tényleg Jazz nyeri a fogadásra. - mondta Emmett most már mosolytalanul.
- Ez természetes – jött elő a semmiből az említett. – Hello, Jacob – köszönt kurtán. Én csak bólintottam.
- Olyan jó kedved van Em. De honnan ez a beismerés? -kérdezte a szőke, de már ő is vigyorgott. - És legfőképpen, te miért örülsz ennek?
- Ezt meg kell hallgatnod Jazz! - csapta össze a tenyerét a medve, de ahelyett,hogy megszólalt volna, nevetve mellém lépett.
Kelletlenül felsóhajtottam. Sose jutok Nessiehez!
Emmett egyszer csak fellendítette a vállamra hatalmas karját.
Amellett, hogy mozdulni sem tudtam hirtelen, még a hideglelés is elkapott.
- Túl sok, Emmett, túl sok, túl sok! - ismételgettem, és undorodva leráztam a karjait. Ő meg csak röhögött. Sose hagyja abba?
Jasper döbbenten méregette kettősünket.
- Miről maradtam le? - kérdezte bizonytalanul. Épp szólásra nyitottam a szám, de Emmett már megint gyorsabb volt.
- Jake fiú bevésődött Renesmeebe - rötyögött.
- Utállak!
- Oh - fagyott le Jasper, szája "o" alakot vett fel egy pillanatra. - Az ilyen...lehetséges Jacob? -emelkedett a magasba egyik szemöldöke. Oké, még mindig élek. Ennyi sikerélmény egy napra..de még a szőke és a doki hátra van.
- Jó mi? - Emmett borzasztóan élvezte ezt a helyzetet.
- Be tudnád fogni, legalább egy percre?! - förmedtem rá.
- Huuu, meg ne harapj, mert meghalok!- gúnyolódott. Inkább elengedtem a fülem mellett és Jasper felé fordultam.
- Úgy néz ki, hogy lehetséges. - bólintottam. - És az isten szerelmére, mielőtt te is megkérdeznéd, semmi olyan nem érzek iránta!
- Értem - szája szélén mosoly bujkált. - És Carlisle vagy Edward tudja már?
- A doki még nem, de Edward tudja. - válaszoltam egyhangúan. Jasper meglepetten pislogott egy sort.
Aztán leesett.
- Tudom. - nevettem fel. -Én se gondoltam volna, hogy életben hagy. Most minden reménye Bellában van. - most már mind a hárman nevettünk.
Két vámpírral vagyok egy szobában és még jól is érzem magam...Bizarr.
- De jó a kedvetek! Igazán tisztelettel lehetnétek Bellára. - szólt le a lépcsőfordulóból valaki. Talán Rosalie? Igazán nem is figyeltem, számomra most csak két kéz volt, akiben az én életem értelme ült.
De volt rajta valami fura…
2010. július 27., kedd
Vivi blogja :)
Hát ez már megint mit akar? Nem frisst hozott? xD Gondolom most erre gondoltok :D Na de most ide sasoljatok:
"Minden úgy kezdődött,mint ahogy mindenki ismeri:Bella és Edward egymásba szerettek..majd megölték Jamest. Edward elhagyja Bellát,közben összebarátkozik Jacobbal. Bella megmenti Edwardot a Volturi elől.
Elmennek Esme szigetére...és Bella teherbe esik...majd megtudják hogy Victoria újszülött csapatott szervez...ellenük.A Cullen család összefog a farkasokkal..és legyőzik őket...(bár ezt majd az első részben megtudjuk itt mi történt). Ugyanúgy elviszi Edward Bellát a hegyekbe. Ott ugyanúgy lesz minden mint a könyvben kivéve azt hogy Bella nem csókolózik Jacobbal. De ott már 5 napos terhes..."
Érdekel,hogy mi a folytatás? Erre van egy kiváló gyógyírem...Nézzetek be hozzá! :D
Aki szereti az izgalmas és jó történeteket,annak csak ajánlani tudom őt :) Hihetetlen,hogy még csak most kezdte...Ha belestek hozzá,tuti,hogy ti se fogjátok elhinni ;) Kisebb hibákat tessék elnézni! Senki sem tökéletes :)
Együtt működéseteket köszönöm! xD
Ügyes vagy Vivim,így tovább! :D :D ( L )
Bella.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
