Na gyerekek, látjátok milyen jószívű vagyok? :D - mondaná egy olyan író, aki rendszeresen tud frisselni. De én nem mondok semmi ilyet, csak örülök,hogy olvastok, és hogy még mindig akadnak,akik írnak kommentet.
Köszönöm. :)
Jó olvasást, Bella.
8. fejezet II/I.
Déjà vu?
(Emmett szemszög)
8. fejezet I/II
Alice felsikított, majd rohanni kezdett a hang irányába. Semmit sem értettem ebből az egészből, de azonnal utána iramodtam.
Ahogy közeledtünk, a morgások és a kiáltások egyre erősödtek. Kezdtem ideges lenni.
- A francba, mi folyik itt? –sziszegtem, majd még gyorsabban kezdtem futni.
Mikor odaértünk, azt hittem, hogy ott helyben hanyatt vágom magam.Jasper a földön vergődött, miközben Carlisle és az apró Esme próbálták egyhelyben tartani.
Szemei koromfeketén villogtak, tekintete ködös volt. Fogait hangosan csattogtatta, miközben állatias morgások sorra törtek fel mellkasából.
Látszott, hogy teljesen elvesztette a kontrolt, mert- közben már – hangosan zokogó Esme és Carlisle felé kapott méregtől bevont fogaival.
Teljesen össze voltam zavarodva. Fogalmam sincs… Mi húzhatta fel ennyire Jazz-t? Aztán eléggé megkésve megéreztem a másik oldalamról jövő bűzt. Arra kaptam a fejem és azonnal megláttam a baj forrását.
Jacob állt farkas alakban mindössze pár méterre a megvadult bátyámtól. Fogai kivillantak, füleit hátracsapta és iszonyatos hangerőből hörgött.
De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem, hogy a két első mancsa közt a kis Nessie gubbasztott. Megszeppent volt. Összezavarodott tekintettel pislogott hol nagybátyára, hol Jacobra. A másodperc tört része alatt kapcsolt az agyam, azonnal Jasperhez siklottam és a nyakánál fogva nyomtam vissza a fejét a földbe. Egyáltalán nem tetszik neki, hogy le kellett vennie tekintetét a „zsákmányáról”, így dühödten kapott csuklómhoz. Nagyon erős volt, de sikerült újra a földhöz döntenem fejét.
- Esme, kérlek, vidd be a kicsit. – mormolta Carlisle aztán a kutyára nézett. –Jake, változz vissza és menj velük! –hangja itt dühös és szemrehányó volt- majdhogynem rámorgott Jacobra. Még sose hallottam fogadott apámat így beszélni senkivel. Ez egyáltalán nem vallott rá.
A hatalmas farkas szemiben fájdalom csillant. Nyüszítve szegte le a fejét, amit a kis Renesmee szinte azonnal átölelt. Mindkettejükből egy halk sóhaj szállt fel, ami olyan jóleső volt, hogy még én is beleborzongtam.
Esme odalépett eléjük és finoman lefejtette a csöppség kezeit a farkas pofájáról, majd a karjaiba emelte őt.
Még hallottam, hogy anyám befelé menet a fülébe suttog.- Semmi bajom, aranyom...Nem kincsem, te nem tettél semmi rosszat. Jasper bácsi jól van, ne sírj, életem, ne sírj! –csitítgatta lázasan, sírástól karcos hangon.Ez a kislány tényleg hasonlít a külsőségeken kívül is Bellára. Magát okolja, és ő aggódik fivérem jólétéről. Tüneményes!
Hirtelen támadt fel bennem a harag lángja, amit egyenesen Jasper keltett életre.Teljesen elment az esze, ha azt hitte, hogy rátámadhat erre a fantasztikus kislányra. Képtelenség, hogy ne tudná legalább egy kicsit megtartóztatni magát!Felé fordultam és rávicsorogta.Minden erőmet beleadva mostam be neki egyet. Cseppet sem finomkodtam, megérdemelt már egy alapos verést. -amit én most örömmel adok majd meg neki. Csak azt nem értem, hogy hol van ilyenkor Edward és Rosie!?- Te semmirekellő, szánalmas féreg! Már megint kezded? –üvöltöttem az arcába, miközben az eddig nyakát szorongató kezemmel pólójánál fogva felemeltem. –Múltkor majdnem Bella, most meg már a lánya is kell?! – céloztam ezzel a katasztrofálisan sikerült szülinapi „bulira”.
Ettől mintha egy kissé kitisztult volna az agy. A kapálózást abbahagyta, morgása csillapult.De nem érdekelt, elborította az agyamat a vörös köd. Úgy éreztem, mintha a saját gyerekemet védeném.Az ölömet most a mellkasába vágtam, amitől eddig benntartott levegő szakadt fel belőle.
- Elég volt! – kiáltotta Alice, magához térve kezdeti döbbenetéből.Nem érdekelt húgom folyamatos ordítozása. Újra ütni kezdtem Jaspert, ahol csak értem.Továbbra sem tiltakozott.- Fiam, Kérlek! – fogta meg a karom apám.
- Nem! – morogta. – Ez a rohadék semmiből sem tanul! Talán majd ebből!- Igaza van, Carlisle! – krákogta Jasper magához térve. – Nem akarom tovább itt rontani a levegőt! Elmegyek.
8. fejezet I/II
Alice felsikított, majd rohanni kezdett a hang irányába. Semmit sem értettem ebből az egészből, de azonnal utána iramodtam.
Ahogy közeledtünk, a morgások és a kiáltások egyre erősödtek. Kezdtem ideges lenni.
- A francba, mi folyik itt? –sziszegtem, majd még gyorsabban kezdtem futni.
Mikor odaértünk, azt hittem, hogy ott helyben hanyatt vágom magam.
Jasper a földön vergődött, miközben Carlisle és az apró Esme próbálták egyhelyben tartani.
Szemei koromfeketén villogtak, tekintete ködös volt. Fogait hangosan csattogtatta, miközben állatias morgások sorra törtek fel mellkasából.
Látszott, hogy teljesen elvesztette a kontrolt, mert- közben már – hangosan zokogó Esme és Carlisle felé kapott méregtől bevont fogaival.
Teljesen össze voltam zavarodva. Fogalmam sincs… Mi húzhatta fel ennyire Jazz-t?
Aztán eléggé megkésve megéreztem a másik oldalamról jövő bűzt. Arra kaptam a fejem és azonnal megláttam a baj forrását.
Jacob állt farkas alakban mindössze pár méterre a megvadult bátyámtól. Fogai kivillantak, füleit hátracsapta és iszonyatos hangerőből hörgött.
De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem, hogy a két első mancsa közt a kis Nessie gubbasztott. Megszeppent volt. Összezavarodott tekintettel pislogott hol nagybátyára, hol Jacobra.
A másodperc tört része alatt kapcsolt az agyam, azonnal Jasperhez siklottam és a nyakánál fogva nyomtam vissza a fejét a földbe. Egyáltalán nem tetszik neki, hogy le kellett vennie tekintetét a „zsákmányáról”, így dühödten kapott csuklómhoz. Nagyon erős volt, de sikerült újra a földhöz döntenem fejét.
- Esme, kérlek, vidd be a kicsit. – mormolta Carlisle aztán a kutyára nézett. –Jake, változz vissza és menj velük! –hangja itt dühös és szemrehányó volt- majdhogynem rámorgott Jacobra. Még sose hallottam fogadott apámat így beszélni senkivel. Ez egyáltalán nem vallott rá.
A hatalmas farkas szemiben fájdalom csillant. Nyüszítve szegte le a fejét, amit a kis Renesmee szinte azonnal átölelt. Mindkettejükből egy halk sóhaj szállt fel, ami olyan jóleső volt, hogy még én is beleborzongtam.
Esme odalépett eléjük és finoman lefejtette a csöppség kezeit a farkas pofájáról, majd a karjaiba emelte őt.
Még hallottam, hogy anyám befelé menet a fülébe suttog.
- Semmi bajom, aranyom...Nem kincsem, te nem tettél semmi rosszat. Jasper bácsi jól van, ne sírj, életem, ne sírj! –csitítgatta lázasan, sírástól karcos hangon.
Ez a kislány tényleg hasonlít a külsőségeken kívül is Bellára. Magát okolja, és ő aggódik fivérem jólétéről. Tüneményes!
Hirtelen támadt fel bennem a harag lángja, amit egyenesen Jasper keltett életre.
Teljesen elment az esze, ha azt hitte, hogy rátámadhat erre a fantasztikus kislányra. Képtelenség, hogy ne tudná legalább egy kicsit megtartóztatni magát!
Felé fordultam és rávicsorogta.
Minden erőmet beleadva mostam be neki egyet. Cseppet sem finomkodtam, megérdemelt már egy alapos verést. -amit én most örömmel adok majd meg neki. Csak azt nem értem, hogy hol van ilyenkor Edward és Rosie!?
- Te semmirekellő, szánalmas féreg! Már megint kezded? –üvöltöttem az arcába, miközben az eddig nyakát szorongató kezemmel pólójánál fogva felemeltem. –Múltkor majdnem Bella, most meg már a lánya is kell?! – céloztam ezzel a katasztrofálisan sikerült szülinapi „bulira”.
Ettől mintha egy kissé kitisztult volna az agy. A kapálózást abbahagyta, morgása csillapult.
De nem érdekelt, elborította az agyamat a vörös köd. Úgy éreztem, mintha a saját gyerekemet védeném.
Az ölömet most a mellkasába vágtam, amitől eddig benntartott levegő szakadt fel belőle.
- Elég volt! – kiáltotta Alice, magához térve kezdeti döbbenetéből.
Nem érdekelt húgom folyamatos ordítozása. Újra ütni kezdtem Jaspert, ahol csak értem.
Továbbra sem tiltakozott.
- Fiam, Kérlek! – fogta meg a karom apám.
- Nem! – morogta. – Ez a rohadék semmiből sem tanul! Talán majd ebből!
- Igaza van, Carlisle! – krákogta Jasper magához térve. – Nem akarom tovább itt rontani a levegőt! Elmegyek.
3 megjegyzés:
hali!
héé, mi-mi-mi mi ez a befejezés?? :O
Jasper megbolondult!! ?? ez nem kérdés volt! ;)
*fütyürészik*
höh, imádom Emmett szemszögét :DD
jót röhögtem, amikor bemosott Jaspernek, meg hogy Jazz egy semmirekellő, szánalmas féreg :DD és még folytathatnám, hogy: most már a lánya is kell?! XD
cc. nem, csak a vére! -.-
na jó, csak hülyülök :P
Jacob... húú, igen nehéz lehetett, hogy a lenyomatát meg akarja ölni Jasper... nagyon sajnáltam szegény farkast :/
viszont nagyon tetszett Emmett gondolata, hogy Nessie egy tünemény, amiért saját magát okolja...:/ :)
a kislány épp eleget örökölt a szüleitől, mert hát Edward is eléggé híres az önmardosásról...
nah, sikerült kicsit eltérni a témától, de nem gáz :P
lényeg a lényeg, imádtam, úgy ahogy van!! remélem hamarosan jön a folytatás, már nagyon várom!! :D
puszi, Tűzvirág
nem ígérek értelmes kommentet, mert még mindig sokk alatt állok.
Szóval. Ez nagyon, nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jó lett.
Emmett kitörése, Jasper irányába *-*.
Nessie&Jake jelenet *-*
Annyira imádtam. *-*
Mégmégmég.
Puszi.
Elöszőr is szégyenlem magam...hogy most olvasom el...:S
Sajnálom. K.O. voltam tegnap,és most is...de ma több erőm vanxD
Második:
Te most szórakozol velünk?komolyan gondoltad?Hülyének nézekl minket?:O Nem bírom ki...nem mehet el Jasper megtiltom.!!!!!!!!!Érted?Feltudod fogni?NEM NEM ÉS NEM!!!! :D:DDe ez halál komolyan mondom nem mehet el.
Harmadik:
Nagyon tetszet.:) Emmett annyira aranyos volt*-* Bellára ütöt Nessi?háh Edward is híres ilyen téren:D tanúlhat a lányaxD
Negyedik:
most már a lánya is kell?-huh ez nagyon tetszik bennexD kész:D Emmett szemszöge nagyon bejöttXD
Ötödik:
Jacob és Nessi annyira édik eggyüt*-*
Hatodik:
Emmett eléggé bepöccent...ha nem ordítja le Jazz fejét nem akarna elmenni.(GONOSZ VAGY!!XD)
Hetedik:
IMÁDTAM(L)
IMÁDLAK(L)(L)
Siess a következővel*-*
Megjegyzés küldése