8. fejezet II/II

Hát, srácok úgy tűnik nincs más választásom:

Újra bevezetem a komi határt!

Ezentúl csak HAT komi ellenében teszem fel a frisseket!

Higgyétek el,én se nagyon örülök neki, hogy véleményekért kell könyörögnöm...amikor minden nap ennyien vagytok...:/

Jó olvasást!

Bella.

8.fejezet II/II

(Emmett szemszög)

- Igaza van, Carlisle! – krákogta Jasper magához térve. – Nem akarom tovább itt rontani a levegőt! Elmegyek.

Hirtelen nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak. Netalántán széttépjem és elégessem. Erősen húztam az utóbbi felé.

„Te gyáva féreg! Megfutamodsz?” – ordítottam rá. Apám csak földbegyökerezett lábakkal bámulta kettősünket.

Már éppen emeltem volna az öklöm, mikor Edward hangját hallottam meg a ház irányából. Nem volt valami rózsás jókedvében:

„ Mi történt itt, Esme?”

„ Először nyugodj meg, fiam, kérlek! „

„ Mégis hogy tudnák megnyugodni, mikor Renesmee így zokog?! A feleségem pedig az emeleten a kínok kínjait éli át? „ – Mondta Edward teljesen begőzölve. -„ Gyere ide kicsikém”

„ Fiam, kérlek, ne a gondolataimból olvasd ki. Had mondjam el, mi történt” – kérlelte Esme.

„ Rendben.” – sóhajtott türelmetlenül Edward.

„ Rosalie elment vásárolni a városba. Jacob és Carlisle úgy gondolták, hogy ki kellene használni a kínálkozó alkalmat és kivinni Nessiet a levegőre. 

Jake felajánlotta, hogy elmegy vele ide a környékre egy kicsit. Csak sajnos Jasper éppen vadászott és, és...” – Esme valamiért nem fojtatta.

Egy pillanatra néma csend következett be. Fél szemmel Jasperre pillantottam. Szerencsétlen eléggé le volt törve. Az arca maga volt a megtestesült mártírság.

Más esetben simán kiröhögtem volna, de most még mindig dühös voltam rá a történtekért.

Azért be kell, hogy valljam, hogy...na,  jó! Egy kicsit túlreagálhattam a dolgot. Hisz mintha én nem tudnám, hogy milyen nehéz is uralkodni a vörös ködön, főleg ha már teljesen leszállt az agyadra.

„ Megölöm! „– hördült fel hirtelen Edward. „ Fogd a kicsit! „

Aztán már hallottuk is, ahogy Fivérem valósággal felszakítja az ajtót, és hogy a levelek zörögnek, repkednek szana-szét a talpa alatt, ahogy örült iramban megindult felénk.

Carlisle hirtelen pattant fel, és vele együtt én is. Pár perce még én is szívesen elharaptam volna Jazz torkát, de mostanra már tudom, hogy ostobaságot tettem volna vele.

Tudtam, hogy nagy gáz van. Valahogy meg kell állítanunk Edwardot.

Az említett szinte pillanatokkal később valósággal kirobbant a fák közül. Nem kellett hozzá sok sütnivaló, hogy lássuk, sürgősen cselekedni kell!

Így hát nekünk sem kellett több. Apa és én Edward elé vetettük magunkat. Pont időben.

Egy hajszálon múlott, és simán átmanőverezik karjaim közt. Hangos morgás tört fel belőle. Fogait haragosan összecsattintotta közvetlenül Jasper arca előtt, aki ettől még meg sem rezzent.

„ Edward!„–szisszent fel Carlisle, és megpróbálta elrántani őt Jasper közeléből.

„ Gyűlöllek téged! „– köpte a szavakat. – „ Hogy voltál képes újra megtenni?”

„ Edward, én...” –Makogta Jasper zavartan, lehajtott fejjel. „ Tudom, hogy nem érdekel, de rettenetesen sajnálom! Hidd el, nem lesz több ilyen, megígérem!”

Edward egyre erősebben kezdett vergődni szorításunk között. Már alig bírtuk megtartani, ami már kezd egy kicsit szánalmas lenni.

Mindenki erősebb kezd lenni nálam? Na meg a nagy francot!

„ Hé-hé, bratyó, nyugalom! „–nyögtem fel, egy újabb kiszabadulási kísérlete után. 

Jasper szabad utat engedett érzelmeinek, ami pedig nem éppen a mi malmunkra hajtotta a vizet

Edward ügyet sem vetve rám, kezdett újra beszélni.

„ Abban biztos lehetsz, mert nem lesz rá alkalmad, te nyomorult! Megöllek!”

„ Eresszetek! „– mordult ránk, de le nem vette volna szemét Jazzről. Még sose láttam őt ilyen dühösnek ezelőtt.

Még annak idején a James és Victoria felé táplált gyűlölete sem volt ilyen erős, mint most.

Pedig akkor sem volt kisebb tétről szó, hiszen Bella volt az, akire vadásztak azok a szörnyetegek.

„ Engedjétek el! „–mormolta érdes hangon Jasper. Felemelte fejét, és ádázan nézett öcsénk szemeibe.

„ Meg akarod öletni magad, tesó? – döbbentem meg. Nem bírtam ki, hogy legalább egy halvány mosolyt ne eresszek el.

„ El fogok menni, Edward. Elmegyek,ha már nem vagyok többé a közeletekben, senkire sem jelentek veszélyt. Így lesz a legjobb. Alice meg fogja érteni, tudom. „–mormolta a semmibe meredve.

– „ Kérlek, mondjátok meg a többieknek, hogy hiányozni fognak! És még egyszer nagyon sajnálom, Edward.” –nézett bocsánatkérően testvéremre.

„ Fiam, kérlek! Átgondoltad ezt?” – tátogta Carlisle fájdalommal a szemében.

„ Igen, apám. Ez lesz a legtöbb, amit valaha is tehetek a családomért.”

Edward mintha már nem is akart volna annyira szabadulni fogságunkból. Csak csendben figyelt.

„ Mi a jó égről beszélsz? „– komorultam el én is. Ezt tuti nem gondolja komolyan.

„ Neeem!”- sikoltotta kétségbeesetten kishúgom, és szinte abban a pillanatban Jasper nyakában lógott. Fogalmam sem volt, hogy került ide.

„ Nem! Nem, nem! Ezt nem teheted velünk, Jazz! „–sírta még szorosabban csimpaszkodva férjébe.

„ Ss, kedvesem.”- simította Alice hátára a kezét. - „ Tudod, hogy nem maradhatok! „– súgta a fülébe és egy nyugalomhullámot küldött mindenki felé.

„ Edward csinálj már valamit! „ – Kiáltott fel Liz. Némán zokogva fordította fejét az említett felé.- „ El fog menni, hát nem érted? „

„ Engedjetek el. „– suttogta Edward szigorúan tekintettel. Tartása merev lett.

Hezitáltam.

„ Mi lesz már? „– nézett ránk kérdőn.

„ De semmi balhé, oké? „– kérdeztem, mire csak biccentett egy aprót.

Amint elengedtük, felegyenesedett és Alice-ék elé lépett.

Gyengéden megérintette Liz vállát, aki elengedte férjét és Edwardra nézett.

Arca egy pillanatra a távolba merengett, aztán egy meleg mosollyal simított végig Ed karján.

Majd megragadta Carlislet és visszafutottak a házba.

Totál elvesztettem a fonalat.

Edward még egyet lépett előre, és Fivére szemébe nézett. Jasper felszegett fejjel várta, hogy mi fog történni.

Én a biztonság kedvéért ugrásra készen álltam mellettük.

Edward hirtelen lendítette meg karjait, de ami teljesen meglepett az az volt, hogy nem ütötte meg Jaspert, hanem finoman átölelte őt.