7. fejezet.

Tudom.. és sajnálom :S
Eltűntem..
Meg fogtok enni...
Rövid lett...nagyon.
És ki se javítottam...
De esküszöm bepótolom! Csak ne öljetek meg, kérlek :D
A feji rövidsége miatt nem állítok komihatárt ;)
Ja és még annyit,hogy kis késéssel,de...
Linsthernek, Vivinek, Klérának és Tűzvirágnak! :D
ui.: Ne egyetek meg!

7. fejezet.

Várakozás

(Emmett szemszöge)

Amint kitettem a lábam az ajtón, neki iramodtam. Most nem volt különösebb célom a futással, csak egy kicsit el akartam tűnni innen, kiszellőztetni a fejem.

Lehet, hogy sokan nem néznék ki belőlem, főleg drága fogadott testvérkéim nem, de ez az egész cirkusz Bella és a kölyök körül engem is megviselt. Belefáradtam, nem fizikailag, természetesen, de lelkileg annál inkább.

Heteken keresztül, nap, mint nap látni ezt a szenvedést. Látni, hogy mindenki szomorú, hogy Edward már nem önmaga, hogy Esme szinte csak sír, Bella, akár egy önkéntes mártír… mindenki magába fordult, akár egy szappanopera, komolyan!

És ami a legrosszabb…

Bella szinte az összes pólómat elhasználta!  Frankó, mehetek Alice-el „shoppingolni”…

De mit mondjak, megérte. Igazán jól álltak neki. Lehet, hogy annyira beleszeretett a pólóimba, hogy vehetek neki újabb tucatot.

Vennék? Fenéket… majd a hugicám megoldja. De én mindenképp jót mulatnék Bellán, vámpírként egy hatalmas, bő pólóban.

De most ez a Jake gyerek, komolyan mondom, sosem lesz már nyugtunk?

Mi ez a bevésődés hülyeség már megint? Az istenit, ez normális? Ez csak egy baba! Jézusom, milyen eltorzult, perverz, gusztustalan fajta izék ezek…

Kíváncsi leszek majd Bellus arcára… elő kellene vennem a fényképezőmet. Mindenképpen meg kell örökítenem azt a pillanatot, amikor megtudja.

 Szerintem tuti, hogy nem lesz hosszú életű a kutyulink! Fogadjunk, hogy Jasper most az egyszer veszíteni ellenem!

Egy újabb tucat fát kikerülve megéreztem Alice illatát, majd kis idő után hangját is, mit mondjak, majdnem, hogy engem is meghazudtoló cifra dolgok hagyták el kecses kis száját…

Pedig Alice ritkán káromkodik. Kíváncsi vagyok mi hozta ezt elő hugicámból…

Az illatát követve hamar rátaláltam.

Egy- most már- tisztásra hasonlító helyen füstölgött.

Bőven volt hely mivel már lerendezett pár fát… Úgy látszik, most ez lett a divat nálunk.

Fogalmam sem volt, hogy mi húzta fel ennyire a tökmagot, de gondoltam én is beállok a sorba.

Minden szó nélkül elsuhantam mellette, és egy jól irányzott rúgással két fát a földre küldtem.

Alice döbbent arcát látva felnevettem.

- Szia, Liz! – vigyorogtam rá, mire csak fújtatott egyet és hátat fordított.

- Mit keresel itt, Emmett? – kérdezte élesen, még mindig háttal nekem. Kuncognom kellett, mikor egyik lábával toporzékolni kezdett.

- Én is pont ugyan ezt akartam kérdezni tőled. –Léptem elé, de továbbra sem nézett rám. – Jasper rossz az ágyban mostanában? – kacsintottam rá.

- Nagyon vicces vagy, Em. – öltötte ki a nyelvét, majd halványan elmosolyodott. A szemében még midig jelen volt a düh, ami bosszantott, ezért rákérdeztem.

- De most komolyan, mi van hugi? – kérdeztem kicsi komolyságot erőltetve hangomba.

Mélyet sóhajtott és megrázta a fejét.

- Vaknak érzem magam, semmit sem látok a farkasok és Renesmee miatt! – morgolódott két oktávval magasabb hangon. – Borzasztóan frusztráló…

Még a gondolattól is kirázta a hideg.

- Hát...ha akarod, kinyiffanthatom a farkasokat…legalább nem lesz rájuk gondom. – nevettem fel. – Már úgy is elegem van az állandó kutyabűzből. –prüszköltem.

- Bolond vagy. – bokszolt hasba vigyorogva.

- Au! – görnyedtem össze tettetett duzzogással. – Én csak jót akartam. Ez a hála?

- Ha megölnéd Jake-et azzal csak Nessie-t bántanád…- korholt le fintorogva.

- Kit? – pislogtam értetlenül mire csak felnevetett.

- Jacob ezt a becenevet adta Renesmeenek… a tengeri szörny után…- kuncogott.

- Ez tetszik! – nevettem fel. – Nessie.

Alice homloka újra ráncokba szaladt és elkezdett fel-alá járkálni. Egy mosoly kíséretében lehuppantam egy kidőlt fa törzsére.

Már nem volt kedvem futni, ezért inkább hugicámmal maradtam. Ő legalább szórakoztat is mivel elég vicces volt, ahogy fújtatva rohangál körbe-körbe.

Közben azon gondolkodtam, hogy el kellene mennem, vadászni.

 Még nem volt kibírhatatlan a szomjúság, de a pici félig ember, szóval nem árt az óvatosság.

Csak teltek a percek, és bennem egyre jobban erősödött az elhatározás, hogy valamivel leütöm Alice-t.

Hirtelen megtorpant, szinte kővé dermedt. 

Szemi üvegesek lettek, tudtam, hogy látomása van.

- Mi a franc? – hangja fagyos rémülettel volt tele. Épp meg akartam kérdezni, hogy mit látott, mikor meghallottunk valamit.

- Jasper! – kiáltott fel egy ismerős hang kétségbeesetten. – Nem!