Ízelítő a 3. fejezetből.

Lehet,hogy nem tudom hozni a frisst,de gondoltam hozok egy kis kedvcsinálót az elejéből nektek :D Sietek,ahogy tudok!

Bella.

"....- Tudod te azt nagyon jól, Jake, ne szórakozz velem! –kiabálta magából kikelve. – Miért vagy még itt? És ami ma délután történt… Mi ez az egész? Miért viselkedsz ilyen kedvesen Renesmeevel? Hát nem az volt minden vágyad, hogy elpusztítsd? Gyűlölted őt, meg akartad ölni, erre most meg…

 - Te ezt nem érted! –üvöltöttem. A szavai hatalmas erővel mellbe vágtak. Minden szava igaz volt, tisztában voltam velük. Legszívesebben itt helyben elástam volna magam szégyenemben. Hogy lehet, hogy meg akartam ölni azt a lényt, akiért most már kész lennék meghalni? – Nem értheted. – suttogtam elcsukló hangon. Dühös voltam magamra, rettentő dühös.

Valami nedveset kezdtem érezni az arcomon. Sírok?! A francba!

- Jake? – kérdezte döbbentem Alice, majd közelebb jött. Most már csak fél méter volt köztünk.

- Mond el nekem. – kérlelt halkan. – Bennem megbízhatsz… ha akarsz. – kíváncsi vagyok, hogy akkor is ezt mondja majd, ha megtudta az igazat.

Tudtam, hogy most, így vagy úgy, de el kell neki mondanom, hogy bevésődtem Renesmeebe.

- Alice – tátogtam rémültem. – Én… - de nem bírtam fojtatni. Hogy mondjam el? Mégis hogyan?

- Beszélj már, Jacob, mert megőrülök! – figyelmeztetett óvatosan.

- Én…- mély levegőt vettem.- bevésődtem Renesmeebe!....."